Keresés
Hol vagyok: lpl.hu > Társulat > Tagok > Szászi Móni

A bostoni fojtogató

Vajon a bostoni fojtogató már eleve bostoni fojtogatónak született?
Áh, nem hiszem! Milyen bután nézett volna ki az a hófehér réklis, oázó kisbaba, a hurkás csuklóját átfogó szalagocskával, amire nem az van írva, hogy "Tom Taylor", hanem az, hogy
"A bostoni fojtogató"! A következő galiba a keresztelőn adódott volna, amikor a pap kenetteljes, zengő hangja végighullámzik a meghatottan szipogó rokonok, barátok, és ismerősök tengerén, valahogy így, hogy: - Legyen a te neved mától fogva A bostoni fojtogató, ámen! Aztán az iskola, ugye? Az ellenőrzőbe becsusszanó, szülői dorgálással fenyegető beírás: "A bostoni fojtogató folyton pacát ejt az írásfüzetébe, valamint megette a mellette ülő kisfiú radírgumiját. Kérem a tisztelt szülőt befáradni!" Aláírás: Miss Smith. Majd az elfogult anya válasza: "Megnézte maga mán aztat a kölköt, Mísz Szmissz? Hát nem láttya, hogy bandzsa? Nem néz az ki sehogy se, hiába pöröl vele a apja fizikailag naphosszat. Nem lesz abbó semmmi-senki, de ha ez engemet nem szomorít, akkó mit báncsa a kisasszony szemit? Törőggyön a maga dógával! Tisztelettel: a boztoni fojtogatónak az anyukája vagyok."
Esetleg magányos kamaszkori töprengés késztette az ifjút e furcsa pályaválasztásra? Míg mások mérnökök, doktorok, postások, gyártulajdonosok, vagy fuvarozók akartak lenni, addig ő arra az elhatározásra jutott, hogy a sorozatos fojtogatás Bostonban a legkecsegtetőbb életcél a számára? Vagy akadt a felmenői között néhány bostoni fojtogató, s ő kötelességének érezte a családi hagyomány fenntartások nélküli folytatását? Még az is lehet, hogy egyáltalán nem is akart semmit - pláne nem Bostonban fojtogatni -, ám véletlenül pont egy ilyen álláshirdetést pillantott meg elsőként: "Most induló cég megbízható bostoni fojtogatót keres éjszakai munkára. Jelentkezés "Fő a hidegvér!" - jeligére a Hirdetőbe." De miért foglalta volna el az állást ingyen? (Itt jegyzem meg, hogy ez igazán önzetlen lélekre vallana, hiszen manapság már senki semmit nem csinál ingyen.)
Talán nem is akart ő bostoni fojtogató lenni. Lehetséges, hogy a philadelphiai, vagy New England-i fojtogatóság közelebb állt hozzá, csak éppen így alakult a dolog.
Predesztinálhatta az is, hogy egy-két véletlen fojtogatás után az újságok címlapján már így látta viszont az esti kiruccanásairól szóló beszámoló szalagcímét: "A leghitelesebb hírek a bostoni fojtogatóról! Lecsap-e újra a Rém?"
Ez - persze - szöget ütött a fejében. Micsoda odaadás, mennyi félelem, figyelem, és rettegés!
Nem okozhat csalódást az embereknek, hiszen alig várják a folytatást!
Úgyhogy, a kötelességtudattól vezérelve, bekopogtatott következő áldozata fürdőszobájának parányi, világítóudvari ablakán: - Kopp-kopp!
- Ki az? - kérdezte a nő.
- A bostoni fojtogató, de ne ijedjen meg! - válaszolta ő.
- Jaj! Csak nem meg akar fojtani? - így a rémülten pihegő hajadon.
- Ígérem, hogy nem okozok fájdalmat, nagysád!
- Nos, ha másképp nem megy...
- Köszönöm, hogy ilyen megértő - préselte be magát ügyesen a szűk kis ablakon. - Szabadna elkérnem a harisnyakötőjét? Ööö... természetesen elfordulok, amíg leoldja...
- Nahát, milyen kedves, figyelmes ember! Ha nem fojtana meg, akár össze is házasodhatnánk!
- Higgye el, én is sajnálom, hogy a sors ily kegyetlenül elszakít bennünket egymástól! Nem szorítom nagyon?
- De-e-e... (gluggy).
Szerelem - Bostoni fojtogató: 1 - 0.
Csoda-e, hogy egy ilyen emberpróbáló szakítás után már minden nőből kiszorította a szuszt, aki csak az útjába került?
Kárhoztatható-e ez a megtévedt lélek, aki a világban eligazodni nem tudván, megpróbálta inkább igazgatni azt? (Szerintem igen, de most nem rólam van szó.)
Különben, kicsi az esélye annak, hogy mindez így történt.
Bár, ki tudja...

Powered by Gothic
© 2013 Deepskeye Systems -

L'art pour l'art Produkció - Bognár István - Mobil: 06-20-938-3344 - E-mail: lpl@lpl.hu