Látlak, kisbogár, s mondhatom, hogy elég csúnya vagy.
A hátad keménykés, a lábaid pedig hosszú, undorítóak.
Ahogy mászol itt, észre sem veszed, hogy veszélyben forog az életed.
Egy szörnyű negyvenes láb léphet le most rád, bizony.
Ná, ná, ná, ná, ná, kisbogár.
Ámde kisbogár, én ilyet veled nem teszek.
Mássz csak inkább el, éld le kis szaros életed!
Hisz bármit mondanék, úgysem értenéd, s veled amúgy is mit kezdenék,
Hisz még azt sem fogod fel, hogy nem taposlak el, lá, lá.
Mert én jó vagyok, mmm. |