Ki szelet vett, vihart arataratarata...

Valaki vegyen már nekem egy csillagot, de azonnal, mert kell!
Vagy legalább egy nyavalyás telket a Holdon, különben hisztizek!
Nem mondom, hogy nincs mit a tejbe aprítanom, mert van.
Enyém a levegő, amit beszívok, és enyém benne az összes illat; a tarka virágoké, a ropogósra sült kenyéré, a napcsókolta gyümölcsöké, a tiszta vánkosé, enyém az erdei föld langymeleg kipárolgásának és a frissen kaszált szénának illata.
Enyém a fény is, punktum!
Tulajdonomat képezi a lemenő nap melegszínű sugara, amint végigcirógatja a lágyan zizzenő, őszi lombokat. Enyém a szivárvány minden színe; a tenger hullámainak csillogó aranya, s a fölötte vakítóan ragyogó ég kékje, enyém a smaragdzöld fűszál hegyén hajnalban hintázó harmatcsepp ezüstje, szóval nehogy már ne járjon nekem egy csillag, vagy legalább egy nyavalyás telek a Holdon!
Birtokolom a tikkasztó augusztusi forróságot elmosó nyári zivatart, s engem mámorít a feketeségben cikázó villámok fenséges látványa is.
Nem akarok dicsekedni, de fogok: enyém a titokzatosan villódzó sarki fény, s enyémek a tengeri áramlatok.
Enyém a növények között szorgalmasan zakatoló, apró teremtmények látványa, melyeket óraszámra bámulok az erdő mélyén megbúvó, kicsiny tisztás hívogató pázsitszőnyegére heveredve.
Szerénytelennek sem szeretnék tűnni, de az a helyzet, hogy a hangok is az enyémek, bibibí!
Enyém a háztetőre hulló esőcseppek idegnyugtató dobolása, enyém az avarra pottyanó fényes, kövér vadgesztenye halk koppanása, és már nem azért, de nekem csivitelnek pirkadatkor a kerti rigók oly végtelenül derűlátóan. Persze, enyém a csönd is, de ugyanennyire nem vitatható el tőlem a cselló szívbemarkoló sírása, vagy a szaxofon rekedtes, vigasztalan jajongása sem. Tovább megyek! Enyém a hangokból összerakható valamennyi szó és harmónia. De a gravitáció is az enyém ám! Sőt, neki szurkolok, hogy "Hajrá, nehézkedés!" vagy "Le a Plútóval!", meg ilyenek, mikor milyen kedvem van. Ezen kívül enyém a kutyám lelkes csaholása, végtagjainak kacagtató csetlése-botlása, enyém a macskáim álomba ringató dorombolása, enyém a boldogság, amely eláraszt, amikor meleg kis testüket végigsimíthatom.
Jogi szempontból támadhatatlan tény, hogy nekem kavarognak a játékos hópelyhek az utcai lámpák sárgás fényudvarában, s elém terítenek szikrázó, fehér szőnyeget, belepve mindent, ami lármás, mocskos, és félelmetes.
És mivel lopni is szoktam, ezért enyémek az ablakokból kiszűrődő barátságos, karácsonyi fények, enyém a fenyőfák gyantájának és a fűszeres mézeskalács illatának lélekmelegítő elegye.
Mindezekből kitűnik, hogy majdnem én vagyok a leggazdagabb ember a világon.
Csak az a csillag, vagy legalább egy nyavalyás telek a Holdon, az ne hiányozna...
De hiányzik, mert kell nekem!

ÖNKÉNYESEN KIRAGADOTT RÉSZLETEK A MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR 1972-ES KIADÁSÁBÓL

élőlény fn Anyagcserét folytató, szaporodó élő szervezet, egyed...

állat fn 1. Olyan élőlény, amelynek idegrendszere, mozgásszervei és érzékszervei vannak... . 3. Pejor, durva Elvadult, kíméletlen ember...

ember fn 1. Termelőeszközök készítésére, kultúra teremtésére való képességével az állatvilágból kiemelkedő, legfelsőbb rendű élőlény ...

fegyver fn Élőlények megsebzésére, megölésére alkalmas, támadásra és védekezésre alkalmas eszköz...

háború fn 1. Államok v. társadalmi csoportok között hadseregekkel vívott fegyveres harc...

halott ... II. fn 1. Meghalt ember...