Banán, pumpa, kurbli (2011-2012)

Az MTV 2011-ben kérte fel a Társulatot egy 52 perces epizódokból álló műsorsorozat elkészítésére. Mivel a L’art pour l’art közel tíz éve nem kapott olyan önálló megjelenési lehetőséget, amelyet saját elképzelései szerint alakíthatott, örömmel vállalta a feladatot.

Ez idő alatt csak olyan felkérések érkeztek, amelyek valamilyen műsor részeként képzelték el a Társulat megjelenését, vagy túl gyakori – napi, heti – képernyős jelenlétet kívántak volna, és voltak olyan „lehetőségek” is, amelyek stílusidegen szempontokat akartak ráerőltetni a filmek elkészítésére. A Társulat rendre elutasította a művészi szabadságot korlátozó felkéréseket a színvonal megőrzése érdekében. Később, a Banán, pumpa, kurbli-sorozat őket igazolta.

Az első kérdés az volt, hogy mennyire hasonlítson a műsor a régiekre, és mennyire különbözzön tőlük. A rendező, Kriskó László új képi világa szinte forradalmasította a humor tartományában készült tévéműsorok megjelenési formáját. Bár volt, aki úgy gondolta, hogy a humor hatásmechanizmusát gyengíthetik a szép képek, az esztétikus megjelenési forma, de az idők távlatából szemlélve megállapítható, hogy ez a jóslat nem vált be. Az igényes filmes eszközök csak hozzátettek az amúgy is színvonalas szövegek kitűnő színészi előadásához. Az ötletes főcím Pethő Zsolt kitalációja, a sorozat címét Szászi Móni javasolta, ahogy ő állította össze a részek szerkezetét is.

A filmekben nincs egy meghatározó téma, amely köré csoportosulnának az epizódok, ahogy az a Nooormális??? című sorozatot jellemezte. Ehelyett általában egy vissza-visszatérő kis történés fogja össze a műsorszámokat. A folyamatosság illúzióját pedig a szereplők véletlen találkozásai teremtik meg, összefűzve a különböző jeleneket.

Tudtad-e, hogy a Banán, pumpa, kurbli műsorsorozat főcíme alá az utolsó pillanat után kerültek fel az epizódokat megkülönböztető alcímek?