Szimpatikus művésznek kell itten, mostan látszanom,
Ezért kell egy spontán számot hittel, gyorsan gyártanom.
Itt ülünk a stúdióban éppen Geszti Péterrel,
A nevét csak, ha raggal toldjuk, akkor írjuk két "r"-el.
De e helyett az alvó rablóról kell, hogy szóljon az én énekem,
Mer' megígértem, és a lelkem így lesz nyugodt énnekem.
Ezért aztán a refrénem nem is másról szól,
Hanem inkább a tetőn talált alvó rablóról.
Hejhó, hejhó,
Alvó rabló.
Sej-haj, sej-haj,
Aluszékony tolvaj.
De szerintem, most nem árt, hogyha befejezem a dalomat,
Mert nem örülnék, hogyha bárki beverné az arcomat.
Itt van például a Geszti, arcán undor, és iszony,
Nem szeretném, ha megszűnne így kettőnk közt a jó viszony.
De e helyett az alvó rablóról kell, hogy szóljon az én énekem,
Mer' megígértem, és a lelkem így lesz nyugodt énnekem.
Ezért aztán a refrénem nem is másról szól,
Hanem inkább a tetőn talált alvó rablóról.
Hejhó, hejhó,
Alvó rabló.
Sej-haj, sej-haj,
Aluszékony tolvaj. |
