Tegnap, mikor megismertelek,
Rögtön tudtam, jó lesz majd veled.
Éreztem, amikor megláttalak,
Hogy sohase rúgnám szét az arcodat.
A vesédet se verném le soha,
Nem hívnálak úgy, hogy büdös szuka.
Én sohase tudnálak megbántani,
És nem tudnám benned a kést megmártani.
Az érzelem számomra fontos dolog,
Érzem például, ha éhes vagyok,
És azt, hogy nekem esténként valami jár.
Szerelmem, szerelmem, kellesz nekem,
Nagyon vigyázz, nehogy bajod legyen,
Élni jó, hát jegyezd meg, hol a határ!
Remélem, hogy hozzám hű leszel,
És nem beszélgetsz most már senkivel.
Ha nem néz rád senki, és nem tapogat,
Én sohase harapom át a torkodat.
Az érzelem számomra fontos dolog,
Érzem például, hogy nyűgös vagyok,
Ha valaki tapló, és nem tudja, mi a szabály.
A Klárit is csak azért ütöttem le,
Amikor hozzánk jött vendégségbe,
Mert túl halkan köszönt, és bevallom, nekem ez fáj.
Nekem ez fáj, bevallom, nekem ez fáj.
Nekem ez fáj. |
