A kislány fekszik az ágyamon,
Már nagyon un engem, jól tudom,
De hiába un, nincs igaza,
Nem vagyok unalmas figura.
Magyaráztam neki ezerszer:
- Én nem vagyok, nem vagyok unalmas ember -.
Ezeregyedszer is elmagyarázom,
Érdekes vagyok télen, nyáron.
Óh, nem vagyok unalmas,
Óh, nem vagyok unalmas.
Látom, a kislány ásít már,
Pedig tudhatná, hogy ez milyen kár,
Érdekes vagyok, mint a szélvihar,
Ami annyira fúj, hogy mindenkit zavar.
Kislány, értsd meg már,
Egy nem unalmas ember, aki előtted áll.
Figyeld csak mindig az arcomat,
Milyen értelmes, milyen jól mutat.
Óh, nem vagyok unalmas,
Óh, nem vagyok unalmas.
Óh, én unalmas nem vagyok,
Éppen ez az érdekes bennem,
Hogy soha unalmas nem vagyok.
Mindig valami újat produkálok,
Ha azt akarom ide, vagy odaállok.
Mozgatom a formás könyökömet,
A szájamból meg kígyózik ez a szöveg.
Egy szimpatikus, jó fej, fazon vagyok,
Ráadásul a karizmaim vastagok.
A külsőm és a belsőm is érdekes,
Elmondom újra, mer' érdemes:
Óh, én unalmas nem vagyok
Óh, épp, hogy unalmas nem vagyok.
Óh, most mondd meg, miért ásítasz,
Óh, nem is vagyok unalmasz. |
